Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-13 / 41. szám
2 NAGYBANYAI HÍRLAP 1914. október 13. séget kizáró más módon meggyőződött volna, vagy 3. egyéb oly hirt kohol vagy olyan álhirt terjeszt, a mely alkalmas arra, hogy a lakosság körében félelmet vagy ijedelmet keltsen, kihágás miatt tizenöt napig terjedhető elzárással és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni. * * * A Belügyminiszter fenti rendeletét egészítjük ki Krúdy Gyula jeles Írónk következő szavaival: Ebben a háborúban ha valaki szégyelni fogja magát, az itthonmaradott polgárság lehet az, aki kételkedni merészelt nemzetünk hősi férfiasságában. Egész nemzeti múltúnkat, történelmünket, alkotmányunkat, életben maradásunkat, kultúránkat és hitünket jövendő hivatásunkban arra a tündöklő^ magyar vitézségre építettük, amely ezer esztendeig öntözte vérével határainkat. Gjermekeink nevelése, irodalmunknak háromnegyede, ősi hagyo- mányink, anyatejjel szívott regéink, pásztortüzek mellett mélázó meséink és drága magyar népünknek álmai: mind mind nemzetünk önfeláldozó vitézségét zengi. És a nemzet most is hallgat, vár és bízik! Bízik a magyar karban lévő magyar kardban. Bízik a magyar anyától szült, napsugár nevelte, tavaszi szél növesztette, délibáb látta, Tisza vize ringatta, ősi hagyomány tanította fiaiban. Bízik a Mátyás-templom orgonazugásaiban, a kálvinisták zsoltárában, a zsinagógák hosszuna- pi könyörgésében, fegyvereink győzelméért. Bizik püspökében és rabbinusában. Bizik szentséges öreg királyában, akinek bölcsessége majd átalvezeti a megpróbáltatások vörös tengerén. És bizik a magyar öreg Úristenben! Az ördög vigye el a gyávákat és a kishitü- eket. A szél mindig a bátraknak fújta nótáját a nyeregben, a napsugár mindig azokra szállott legszívesebben, akik fölemelt homlokkal, égbenéző tekintettel dalolva mentek a vándorlás országutján. Ha egyszer orosz mintára pogromot csinálhatnánk a gyávák, kétkedők és bujkáló lelkiismeretű morális gonosztevők között, akik lesunyitott fővel, gúnyos mosolygással vagy gőrbejárásu okoskodással állanak a háború vérvörös csillagzata alatt, a hihetlenekben gázolhatnánk, őszi hidegjárta, hidegeső verte drága véreink hősiességében kételkedőket számon kérhetnénk, ha megkrétázhat- nánk azokat a házakat, ahol istentagadók laknak, ha megjelölhetnénk társadalmi köröket és kasztokat, ahol szentséges és hallatlan erőfeszítésünket, amellyel délen és északon e háborút vívjuk, ki- gunyolják és lenéző okos mosollyal elintézik: — hej, bőgne ez az ország; az üvöltés az égig hangzana és a sikoltás katonalány-módjára visítana. Vésse elméjébe mindenki azt, amit Krúdy Gyula oly szépen megirt s szégyelje meg magát a kishitű s a gyáva 1 Prémet a katonáknak! Tekintetes Szerkesztőség! Minthogy szívesek voltak az otthoni hadba- vonultak családtagjainak segélyezésére vonatkozó soraimat b. lapjukban közölni, ezúttal a messze északon és délen csatározó katonáinkról kívánok megemlékezni. Nagybánya és Felsőbánya sz. kir. városok vidéke rengeteg erdőségekkel van borítva, a melyekben sok az olyan vad, melynek szőre prémnek használható. — Minthogy a hadvezetőség arra kéri a Nemzetet, hogy minden nélkülözhető prémet és prémfélét s más melegítő ruhaneműt küldjünk címére északon és délen dermesztő hidegben, fagyos szélviharban küzdő hős katonáink számára, figyelemmel ezen kérésre és saját em- beibaráti és hazaszeretetünktől is indíttatva mindnyájunknak oda kellene hatni, hogy úgy az egyes vadászok, mint a vadásztársaságok lehetőleg minél több prémes vadat ejtsenek el s az összes elejtett vadak piémjét eljuttassák a hadvezetőséghez az ismertetett szent célra. — Úgy a kir. Kincstár mint a föntebb említett két testvérváros vezetőségének alkalmazottait is fel kellene hívni, hogy lehetőleg minél több prémet szolgáltassanak be, hogy felettes hatóságuk azt a jelzett nemes, hazafias célra fordíthassa. — A vadásztársulatoknak pedig az egész vadászati időszak alatt kizárólag a fenti célból kellene minél több vadászatot rendezniük. — A társulatok és magánosok által elejtett vadak prémjéért esetleg méltányos dijjat is lehetne fizetni. De a legénység részére való prémeket más módon is be lehetne szerezni. Az egész országban s a monarchia másik államában hány juhot, birA téli táplálék biztosítása. Bizonyos, hogy a háború a takarékosság i- deje : a . kereset csökken, az ennivaló drágul és meg is csappanhat. Először is tehát lehetőleg olcsóbb anyagokkal kell táplálkozni, esetleg a meny- nyiséget is csökkenteni kell, másodszor pedig el kell készülni arra az eshetőségre, hogy egyet vagy mást, amit megszoktunk a mindennapi táplálkozásunkban, egyáltalában nem kaphatunk mindig. Ezzel az jár, hogy már most gondoskodunk olyan ételekről, amelyek hosszabb ideig elállanak. Ilyenek a szárított, befőzött, füstölt, besózott és más egyéb táplálékok. Ha a háborús idők valami módon megcsök- kentik a magyar polgári konyha húsfogyasztását: az egyike lesz a háború üdvös hatásainak, mert általában véve minden magyar, akit szegénysége meg nem akadályoz benne, több húst eszik, mint amennyit kellene. Hogy egészen hús nélkül is meg lehet élni azt sok növényevőn (vegetáriánuson) látni lehet, de azért nem igaz, hogy a vegetáriánus táplálkozás jobb lennea vegyesnél. Hanem szükségből meg lehet élni hús nélkül, sőt — ami itt fontosabb — hosszú ideig minden állati anyag, tehát állati zsir és tojás nélkül is. Mindenesetre jó, ha a dolgozó ember mindennap egyszer állati fehérjét: húst, tojást, sajtot is eszik és az nyilvánvaló, hogy a táplálkozás dolgában az állati zsir is kiadósabb a növényi zsírnál, de ez a gyakorlatban nem lényeges, mert ha néhány grammal több is kel! a növényi zsírból, azért azzal is tökéletes táplálkozási egyensúlyban lehet maradni. A növényi zsírok közül az olaj nálunk keveset számit, annál többet a kókuszzsir, amely nemqsak tápláléknak, hanem ételalkatrésznek is kitűnő. Azaz hogy nemcsak megélni lehet vele, hanem kitünően és jóízűen la- komázni is, ha a háziasszony megtanulja a kókuszzsir egyetlen titkát: hogy nem szabad üresen forrni hagyni, mert rögtön szagot kap. Ha bele teszik a sütni valót, még mielőtt forr, olyan ételeket lehet vele csinálni, amik a legnagyobb ellenségeit is meghóditják. Sok növényi zsir van a dióban,, mogyoróban, mandulában is, de amit nem szokás tudni: a kukoricában is. Sok fehérje van a hüvelyes főzelékekben : ezek tehát sok húst tudnak pótolni. Hogy a halakban sok a fehérje, még pedig állati fehérje, az természetes. A téli hónapokra szükséges élelem elraktározása a legnagyobb gondja most a lakósságnak. A közélelmezés nagyon könnyen volna biztosítható, ha a gyümölcsök télre való eltevését nagyobb arányokban végeznék. Az idei gyümölcstermés kitűnő. Egy nagy része azonban elromlik, mert kevés a munkaerő, amely betakarítja és mert sokan abban a tévhitben vannak, mintha kifelé nem szállíthatnánk semmit. Legfőbb gyümölcsfogyasztóink, Ausztria és Németország piacai nyitva állanak és a felesleges termés oda, sőt Svájcba is elszállítható, különösen mert ott az idén rossz kát s más prémes állatot ölnek le ? — A fogyasztási hivatalok által az pontosan megállapitható. — A hatóságoknak tehát föl kelleni hívni a mészáros, hentes és szűcs iparosokot, hogy bőr- és prémkészletük bizonyos százalékát adományozzák katonáinknak s ha erre hazafias érzésüktől indíttatva sem volnának hajlandók, úgy természetbeni hadi adó képen kivetni reájuk. — Ha csak minden tizedik állat bőre s prémje jutna hős katonáinknak, úgy a már beérkezett és még beküldendő többi melegítő ruhanemüekkel (hósapka, csuklóvédő, hasmelegitő, lábszáivédő, stb.) együtt bizonyára kellő mennyiségű téli ruha-készlet állana katonáink védelmére! A katonaság részére felhasználható bőr- és prém árukat pedig a háború tartamáig kiviteli tilalom alá kell venni! A föntebb elmondottakat a m kir. kincstári, törvényhatósági s városi hatóságok, uradalmak, valamint a vadász társulatok s a többi illetékes körök szives figyelmébe s hazafias jóindulatába ajánlva vagyok Mátészalkán, 1914. szeptember hó 28-án tisztelettel : Dr. Füley Lajos. HÍREK. Október 6. A sajtó. Tagadhatatlan hogy a magyarországi sajtó becsülettel, tiszteséggel szolgálja a közügyet. S ezt a feladatát most a híhorus események hatása alatt kétszeres erővel és körültekintéssel teljesiti. Mégis előfordul — különösen vidéki lapoknál, — hogy oly szenzációs híreket bocsát viliággá, melyek a valóságnak nem felelnek meg s a közönséget tévedésbe ejtik, sőt alaptalan reményeket keltenek az olvasóban. Helytelenül cselekesznek mindazok a vidéki újságírók, akik a szenzáció szárnyra bocsátásával reklámot igyekeznek lapjoknak szerezni, mert ha publikált hírük nem nyer hivatalos megerősítést a közönségnek hite megrendül s még a színtiszta igazságban is kételkedni fog. Azért figyelmeztetjük is az olvasó közönséget, hogy csak annak a hirgyümölcstermés van. Nagy súly helyezendő az elkészített gyümölcsökre, a befőttekre, amelyeket nemcsak a kivitelre, hanem az idén saját fogyasztásunk ellátására is bőven kell készíteni. Az idén hiányozni fog a balkáni aszalt szilva és a szilvaiz. Ezért igyekezzék mindenki minél több gyümölcsöt, főleg szilvát és almát szárítani és aszalni. Ha nincs aszalófelszerelés, akkor a tűzhelynek, sőt a napnak melegét kell felhasználni. Sok gyümölcsízt kell főzni, mert ez mint kitűnő táplálék nagyon jó szolgálatot fog tenni. Sok cukrozott befőttet kell eltenni azért is, mert ennek egy része jó lesz majd a beteg és lábbadozó katonáknak. Nemcsak előrelátás, hanem a hazafiasság is azt kívánja, hogy ne hagyjuk elpusztulni a gyümölcsfeleslegeket, hanem tegyük el télire. A föld- mivelésügyi minisztérium a mezőgazdasági és kertgazdasági intézményeknél levő aszalókat a közönségnek díjmentesen rendelkezésre bocsátja és csak a tüzelő anyag árát kell megtéríteni, vagy rendelkezésre bocsátani. Aki a minisztériumban jelentkezik kérését nyomban teljesitik. Legyünk tehát előrelátóak és gondoljunk a gyümölcsre, mint egyiklegfontosabbtéli táplálékunkra. A hadvezetősig a hadsereg megfelelő élelmezése céljából az ország vágómarha— állományát fokozottabb mértékben kívánja igénybe venni. Kívánatos ezért, hogy a lakos ság a marhaállomány fogyasztást lehetőleg csők kentse és a marhahús fogyatásáról kiterjesztet mértékben a sertés- és juhhusfogyasztásra térjen át.
